II.
Skipper Kupa
2006 április 29. - május 6.
Második
nap - 2. futam - Salitól Zakanig
Éjjel az Adria is kialudta magát,
és végre a normális májusi
arcát vette elõ. Olyannyira, hogy
én elkövettem az elsõ, ráadásul
egész napos nagy hibámat: sapkát
se viseltem, krémet sem kentem magamra.
Lehet, hogy az ózonlyuk növekszik,
de inkább az lehet a baj, hogy mostanában
már nem januárban kezdem a vízenlétet,
mint régebben. Mindenesetre egy réteg
bõrt hatékonyan lepörköltem
a fejemrõl.
A második napi célunk a Kornát-sziget
külsõ szigetsorán lévõ
Zakan volt. A lehetséges futamon sokat
gondolkoztam, végül többek
óhaját, és a várhatóan
gyenge északnyugati szelet figyelembe
véve olyan pályát jelöltem,
amelyen nem csak test test elleni küzdelem,
de némi navigációs taktika
is szükséges lehetett. A Katina-öbölben
rajtoltunk. Itt a helyszínen módosítva
a kiosztott rajzokon, cirkáló
bójának jelöltük a Telascica-öbölben
lévõ kis Korotan-szigetet. Innen
bõszélben a Dugi Otok déli
csücske mellett kellett elhajózni,
ám ezután szabad volt az útvonal
választás a célig. A befutót
a tavaly bevált helyre a Kornát-sziget
és a kis Gustac-sziget közelében
tûztük ki. Ez körülbelül
Piskera magasságában fekszik.
A futamra reggel
kiadott térkép pdf fájlban
itt...
Lényegében egy fõ navigációs
döntést kellett hozni. Kinnt a nyílt
tengeren hajózni, tiszta szélben,
vagy inkább a valamivel rövidebb
úton, de a szigetek esetleges takarásában.
Én ezen a
napon "hazai" csapattal, vagyis a
MAY Clubbal vitorláztam. Ezen a hajón
volt a legtöbb lány. Ketten közülük
többnyire csak utaznak, viszont Paor Lilla
mindent csinál, spinnakerezik, csörlõzik,
cikáz ide s oda. Õt inkább
fékezni kell, mint bíztatni. A
férfiak is igen vegyesen voltak. Biró
Gábor tud közülük a legjobban
vitorlázni, ám õ egy térdmûtétbõl
lábadozva óvatos mozgásra
kényszerül. A térdére
helyezett mûanyag kütyü azért
nem akadályozta abban, hogy a "fuss
Forest!" kiáltásra ne ment
volna ki az orrdeckre spinnakert szerelni.
Amúgy sem létezõ névmemóriám
már most, a második napon becsõdölt.
Egy spinnakeres manõvernél egyre
emeltebb hangon szólítottam a
kabinlejárónál nekem háttal
álló egyik csapattagot, akinek
hiába üvöltöztem, hogy
"János, csináld már!".
Meg se mozdult. Az orrdeckrõl viszont
egyszer csak hátrarohant Robitschkó
János, akire már igazán
mérgesen förmedtem rá, hogy
mi a fenét keres itt, miért nem
megy vissza a dolgára elõre. Õ
azzal a gyenge kifogással próbált
lehûteni, miszerint õ a János,
és akinek hiába üvöltöztem
pedig Feri névre hallgatna. Szörnyû
ez a sok akadékoskodás! Nehéz
a skipper élete!
A nagyon gyenge
szeles rajtnál a Detre Szabolcs és
Székely Tonyó lõttek ki
jól a leebójánál.
Mi sem lettünk volna túl rosszak,
ám az elsõ fordulónál,
majd késõbb még egyszer
az átlendülõ génua
hátulján lévõ trimmzsinór
szabadon lévõ része valamibe
beakadt az árbocon. Hát vergõdtünk
egy kicsit. Mindazonáltal a mezõny
teljesen együtt kerülte a kis szigetet,
csak Szabolcs lépett meg kissé
az Opállal.
Az öbölbõl
kiérve hárman a nyílt tengeri
oldalt választották. A második,
a harmadik és a hatodik helyen vitorlázó
hajók, vagyis Tuss, Székely és
Gömöry gondolták úgy,
hogy odakinn majd jobban haladnak. Ugyanakkor
az ikrek, immár messze elõl Szabolcs,
valamint közvetlenül elõttem
Zsolt, és persze mi is inkább
a szigetek között való spinnakerezést
választottuk. Nekünk lett igazunk.
Egyrészt a nyílt tengeren feltehetõen
erõs ellenáramlatban hajóztak.
Emellett a hullámokon is jobban lötyögtek
a hajók, míg mi bennt a síma
vízen egyenletesen csusszantunk elõre.
Ráadásul a nyílt vízi
slág közel egy mérföldel
hosszabb. Belül a lapos szigetek nem is
okoztak komoly takarást. Így valahányszor
kiláttunk a nyílt víz felé,
a külsõ hármas egyre rosszabb
pozícióban látszott.
Nálunk, belül a szigetek között
Szabolcs már behozhatatlan elõnnyel
vezetett, de Zsolt csak egy-két hajóhosszal
járt elõttünk. A szakasz
elsõ két harmadában nem
kezdtem semmilyen takargatós luvcsatába.
Egyrészt úgy gondoltam elsõsorban
szerezzünk biztos elõnyt a vízi
oldalon lévõkkel szemben, és
a kakaskodással mindkettõnket
fékeztem volna. Másrészt
biztos voltam abban is, hogy Detre Zsolt nem
fog akkorát hibázni, hogy ilyen
egyszerûen megelõzhessük õket.
Egy utolsó
esélyem maradt, a cél elõtti
utolsó kis sziget kerülésekor
az utolsó pillanatban hátszélben
a kis földdarab bal oldala felé
ejtettem, amit az éppen érkezõ
frissülés is segített. Zsolték
ezt már nem követhették komoly
veszteség, vagy halzolás nélkül.
Utóbbi viszont elég kockázatos
mutatvány gyakorlatlan legénységgel.
Rájuk még így is várt
egy ilyen mutatvány a sziget mögött,
míg mi továbbra is jobbcsapáson
maradva már végigfuthattuk a hátralévõ
fél kilómétert. Sajnos
a szél nekik is jól frissült,
és a halzolásba sem gabalyodtak
bele a szükséges mértékben,
így övék maradt a második
hely.
Mögöttünk Gömöry Paliék
egy szigettel korábban bejöttek
a nyílt tengerrõl, és ezzel
végül meglett az a fél és
másfél hajóhossz elõnyük,
amivel éppen beértek negyedikként
ellenfeleik elõtt.
Zakanon kötöttünk ki. Itt nincs
komoly marina, csak a szigetek által
védett öbölben az egyetlen
épület, az étterem elé
épített mólónál
lévõ, egyébként
hibátlan kikötõhelyek. Viszont
se vízvételi lehetõség,
se áram. Kikötõhelyi díjat
nem kell fizetni, ám illik betérni
és fogyasztani az étterembe. A
híresztelés szerint a Kornáti-szigetvilág
legjobb kocsmájánál kötöttünk
ki. Bizonyára sokan be is tértek
volna hozzájuk egy-két jó
falatra, ám õk még a harminc-negyven
várható vacsorázó
ellenére is olyan irtózatos áron
kínálták az ételt,
hogy azonnal magasra csaptak a lángok
a Bavaria 44-esek konyháiban. Néhányan
mégis megpróbálkoztunk
az étkezéssel, és valóban
különleges gasztronómiai élvezetben
volt részünk. A visszafogott részvételt
látva, bizonyára a kiesett bevétel
hatására, a hét legszürkébb,
legunalmasabb étkével értékelte
sovány jelenlétünket a zakani
kocsma személyzete.
Nem baj, a hely
akkor is szép. Érdemes felsétálni
a közeli dombtetõre és megjáratni
a szemet a gyönyörû szigeteken.
Ráadásul éppen akkor egy
nagyobb nemzetközi túraverseny mezõnye
is elhaladt a lábainknál Piskera
felé vitorlázva. És még
szebbé tette a tájat a kárörvendõ
gondolat, hogy legalább kicsit pórul
jártak azok a csapatok, akik a hajó
könnyítése érdekében
a futamon kiengedték az ivóvizet...
