II. Skipper Kupa
2006 április 29. - május 6.

Negyedik nap - pályaverseny, majd Vodicétõl Jezeráig

Erre a napra idõmilliomosok lettünk. Vodice elõtt egy olimpiai háromszögpályát terveztem, és utána sem kellett messzire hajóznunk következõ célunkig. A Murter-szigeti Jezera csak egy órányi vitorlázásra van. Így békésen pihengethetett reggel a mezõny, és nekem sem kellett térképeket gyártanom. Ráadásul este megérkezett egy körülbelül húsz hajós orosz társaság, akik szintén versenyezve járták az Adriát, és a késõi rajttal elkerülhettük a reggeli kavarodást, mikor elhajóztak.

Rám igen összetett feladat várt a Székesfehérvár fedõnevû csapattal, lévén olimpiai pálya, ahol nagyon sûrûn jönnek a manõverek, és nem árt egy összeszokott csapat. A helyzet boritékolhatóan az utolsó helyet jelentette. Nem azért mintha õk ügyetlenek lennének, ám nem vitorlázókból, hanem székesfehérvári tévésekbõl, rádiósokból alkotott csapat. Igaz, itt hajtott Nemes Gyuri, aki a Skipper Kupán indult összes résztvevõ közül talán a legjobb mancsaft (a legtöbb kormányos véleménye szerint is), ám egyetlen vitorlázni tudó azért kevés egy ekkora hajóra. Ráadásul aznap cserélõdött a csapat kétharmada. Az a néhány ember, akire ragadt valami az elsõ három futamon éppen hazautazott, és érkezett a helyükre két új fiú és két lány. Az eredeti társaságból így Gyuri mellett egyetlen srác maraadt, ám tudtam, hogy neki elsõ a szakma. Szabolcs mesélte, hogy amikor rákiáltott, hogy "csörlõ!!!", õ azonnal becsülettel odafordult, és fókuszolt a vállán lévõ kamerával.

Úgy döntöttünk, egy órával korábban kimegyünk, mégis legyen valami képünk arról, hol a hajó eleje. Elõször, még betekert vitorlákkal, igyekeztem elmondani néhány lényeges elemet, és megbeszélni kinek mi lesz a feladata fordulónál és spinnaker húzáskor. Már ez is elég sok lehetett elsõre, így a halzolást, és a spi lehúzását nem is ragoztam. Káresz-kúresz ahogy lesz, úgy lesz!
Na, tekerjük ki a vitorlákat, elõször a grószt!
Nem jön!
Megszorult, így hát elbíbelõdtünk vele egy negyedórácskát, vagyis sikerült még lefaragni némi idõt a "gyakorlati felkészülésbõl". Azért cirkáltunk egy rövidet, és spinnakert is húztunk. Majd észrevettük, hogy nagyon gyülekeznek már a rajtvonalnál. Ebbõl rájöttem, hogy elfelejtettem szólni, kapcsolják be a rádiót, ahonnan idõben értesültünk volna a rajtidõrõl. Már csak hat perc maradt a rajtig, és rajtunk még spinnaker volt, aminek a levételérõl csak Gyurinak volt valami sejtelme. Szerencsére gyenge szél volt, így megoldottuk a feladatot. Persze az elpakolással is ment az idõ, így a rajtot kicsit lekéstük, plusz a rajthajó felõli végén voltunk a vonalnak, ami szintén nem jelentett nagy elõnyt, tekintve, hogy a lee-rajt volt az elõnyösebb. Vagyis a szél alatti végen, a bója közelében lett volna ideális... Viszont innen, a vonal alól jól láthattuk a bójánál kialakuló csitt-csatt-bimm-bummot.

Legalul Tuss Miklós készülõdött, felette Gömöry Pál. Tonyó feljebbrõl, nagy lendülettel érkezett. Rajtlövéskor Miklósnak luvolni kellett, hogy kiférjen a bója felett. Ilyenkor megteheti, akár szélbe állásig is nyomhatja a hajóját, mert a szabályban meghatározott ésszerû menetiránya ilyenkor ez is lehet. Ettõl Palinak is luvolni kellett, ám érkezett Tonyó, amúgy jedi módra. Vele volt az erõ. (Jól van na! Én így láttam. azért ne harapd le a fejemet! - bocsánat ez most Tóninak szólt ha éppen olvassa.) Szerencsére éppen a MAY Club csapattal ment, így õk (és fõleg soraikban a hajók egyik tulajdonosa) pontosan láthatták mi történt. Az a korlát egyébként is visszagörbíthetõ volt, és a gélezések jól bírták az esetet. A parton aztán volt némi vita, de Miklós végül csak a vízen jelezte óvási szándékát.

A futamról taktikailag nem tudok sokat mondani. Odáig, hogy szélforduló kihasználása és effélék nem jutottunk. A csapat egyébként lelkesen és zokszó nélkül igyekezett minden szükséges feladatot megoldani, az amúgy aránylag kicsire sikerült pályán. A tennivalók elég sûrûn gyûltek, különösen a bõszeles szakaszokon. Gyuriért néha komolyan aggódtam. Nem hiszem, hogy a pulzusa valamikor is kétszáz alá csökkenhetett volna, miközben fel-alá cikázva igyekezett mindent rendben elintézni.

A két lány közül Viki nevét sikerült megjegyeznem, ám Ritáét az elsõ adandó alkalommal eltévesztettem. Ekkor megállapodtunk, hogyía futamon az övé lesz a Vikin kívül az összes nõi név. Így sokkal egyszerûbb volt, sõt az adott tevékenységhez való nevet használhattam. A csörlõtekeréshez legalább Gertrúd kell, erõsebb szélben illik elérni a Brünhilda fokozatot. Amúgy, másnap Ritát a mólón egy csapattársa mintha Magdinak szólította volna...

Az elsõ kreuz végén nem voltunk utolsók! Tuss Miklós a másik fehérvári csapattal a Dolce Vitával mögöttünk volt. Mi balcsapáson érkeztünk egy-két hajóhosszal a bója alá, és egy akkurátus eléjük-föléjük fordulással igyekeztük biztosítani a helyünket. Sajnos a génuacsörlõre fordított irányban került rá a kötél, így a forduló után elegánsan, a hajóra merõlegesen kilobogtatott génuával megálltunk. Miklóst meglepte a helyzet és ránküvöltött (becsülendõ, ritka alkalom. Nem az a hang felemelgetõs típus), ám én csak a kezemet tárhattam szét, mert megállván, kormányozhatatlanná vált a hajó. Az orra persze egyre gyorsabban fordult szél alá, lágyan becsukva a köztünk és a bója között lévõ helyet. Miklós persze nem ügyetlen, és a maradék kis csíkba szépen befért, éppen csak a hajójuk hátsó részét érintettük "lágyan", ahogy elvágtatott.

A második raum végén Gyuri vezényletével olyan remekül jött le a spinnaker, hogy megelõztük õket, mivel õk csak kábé harminc méterrel a bója alatt végeztek a manõverrel. A második kreuzban szép békésen haladtunk. Büszkén elméláztam azon, hogy lám, nem is vagyunk utolsók. Sajnos eközben lassan ezsembe jutott, hogy az elõzõ kör végén ütköztünk, és nekünk illene büntetõpörgéseket végeznünk. Nehéz szívvel, de ott a kreuzban elkezdtünk forogni. A bóját még mi vettük elsõnek, és hátszél végéig meg is tartottunk valamicskét az elõnyünkbõl. A spinnaker levétel is egészen rendben ment, csak eközben már senkinek sem maradt szabad keze a génua és a grósz gyors behúzására. Így hát Miklósék, akik szép nyugodtan végeztek mögöttünk a manõverrel, elénk kerültek. Ezt az elõnyt aztán már könnyedén meg is õrizték a célig.

Hát ez történt az ötödik-hatodik helyen. Hogy mi volt elõl, annak a megfigyelésére ezúttal semmi idõm se maradt, a személyes élményszerzéstõl pedig igen távol jártunk. Pusztán az eredménylistából tudom, hogy ott Detre-uralom volt, Zsolt legyõzte Szabolcsot. Az Opálon vitorlázó Spiritusz csapat ezzel a negyedik gyõzelmét is begyûjtötte. A tavalyi gyõztes Sztárosok most már másodszor is ott voltak közvetlenül a nyomukban, de már csak matematikai esélyük maradt a végsõ gyõzelemre.

A futam után kihajóztunk a Logorun-sziget külsõ, nyugati oldalára és megkerestük a helyet, ahol alig több, mint egy évvel ezelõtt a szomorú baleset történt. A Skipper Kupán résztvevõ hajók tisztelgõ gyûrûjében Horváth Andrásék virágcsokrokkal emlékeztek közeli jó barátjukra.

A szél tovább frissült, és a gyönyörû idõben cirkáltunk Jezeráig, ahol a kikötõi étteremben a hét legfinomabb falatai vártak ránk.

Ruji

Detre Zsolt
Gömöry Pál
Detre Szabolcs
Székely Antal
Tuss Miklós