II. Skipper Kupa
2006 április 29. - május 6.

Ötödik nap - Jezerától Hramináig

A pálya térképe pdf fájlban itt...

Na, ezen a napon bebizonyítottam az aktuális csapatomnak, hogy én aztán tudok újat mutatni az eddig megismert olimpikon mágusokhoz képest. Önállóság, kreatívitás, ötletesség jellemezte az én versenyzésemet.

A csapat - az Opálon vitorlázó Spiritusz - az elsõ négy futamon mindig nyert, akárki kormányozta is a hajójukat. Na most az a lényeg, hogy én nem vagyok akárki kérem! Az én akaratom fog érvényesülni! Egyrészt ott volt megnevelendõnek az a virgonc Opál! A mindig gyõztes csapatról nem is beszélve. Majd én megmutatom, hogy letöröm a szarvukat! Igaz a csapatét nem volt nehéz, mert a versenyt lényegében már megnyerték (egy ötödik hely elég volt a végsõ gyõzelemükhöz), ami azt jelenti, hogy elõzõ este (meg éjjel, és kicsit azután is) ezt megünnepelték. Így nagyon szerették, ha azt az utasítást adtam, hogy "menjetek az orrdeckre, és feküdjetek le". Azért nem sívesen túloznék. Tényleg csak egészen rövid ideig mentünk úgy, hogy éppen mindenki szunyókált.

Például mindenki fenn volt, amikor tüzesen odacsapattam a rajtvonalra. Jezera elõtt, még a Murter part felé esõ vizein a szigetek között rajtoltunk, elég gyenge szélben. Luvban, jóval a rajtlövés elõtt megindítottam a hajót, ahogy azt kell. Gyönyörûen, tanítani való módon! Apróbb hiba, hogy éppen nem finnben ültem, így a testtel való billentés a kormánynál nem hatott eléggé (hogy miért nem, máig sem értem), így a Bavaria 44-es nem akart könnyedén elõreszökellni, amikor én gondoltam. Na jó, ezt a kis, uszkve félperces késést azért még nem kell a szememre vetni! Ja igen, mellesleg azt még elfelejtettem mondani, hogy akkor éppen a lee-rajt volt jó, vagyis a vonal túlsó vége fizetett.

Jól van, így a többség elõttem, hajó-, és csapatneveléshez ez való. Mondták a többi skipperek, hogy ennek a hajónak egész jó formájú a génuája, könnyen, szinte magától megy kreuzban élesen.
Én speciel nagyon utálom, ha egy eszköz okosabb akar lenni nálam, a gondolkodó, alkotó embernél. Na ezért csúsztam olyan diszkréten az elõttem haladó vonala alá, bele a takarásába. Ugye, nekem egy hajó ne diktáljon!

A kis sziget kerülése és Plic Mijoka jelzóbója elhagyása után kicsit elfáradtam, és az a nagyképû Opál kezdett keresztbe menni a pályán. Hiába próbáltam figyelni, csak egyre jobban nyerte a magasságot az elõttünk vitorlázó Detre Zsoltékhoz képest. Már izzadt a kezem a kormányon! Aztán végre sikerült megfékeznem a rohanását, igaz csak a pálya közepén szép egyenletes tempóban elõttem-felettem motorozó rendezõhajó (az is Bavaria 44) segítségével. Amikor sikerült az Opált a takarásába tuszkolnom, akkor már egybõl elkezdett szél alá csúszni a kis makacs. Gondoltam, mintha igazán fel lennék háborodva, mutatok a rendezõhajó kormányosának egy autóstoppolásra hasonlító kézjelet, pusztán kényelmi okokból használva inkább a középsõ ujjamat. Aztán ezt mellõztem, és inkább csak utólag, a parton veszekedtem ez ügyben. Nehogy ugye az Opál észrevegye, hogy bármikor is más oka lett volna a sebességcsökkenésnek, mint az õ lassúsága. Ez nevelési kérdés!

A Duzac-sziget nyugati oldalán félszelezve elõttünk Dojóék érthetetlenül lelassultak, így a legjobb akaratom ellenére is átszáguldottunk felettük. A csapatnak pedig volt képe félálomban is irdatlan gyorsan felhúzni a spinnakert, így a következõ hátszeles menetben minden tudásomra szükség volt, hogy megfékezzem a fürgén szökellõ Opált. Hogyhogy nem értette meg az eddig eltelt egy óra alatt, hogy nem õ szabja meg a sebességet, hanem én?

Plic Mijoka viszonylagos láthatatlansága és a tõle egy mérföldnyire lévõ nagyobb jelzõbója megtette a hatását. Tuss Miklóst csaknem rossz irányba terelte a navigátora. Persze mielõtt kárörvendõen kacaghattam volna a trükkön, õ átlátott a szitán és visszafordult a helyes irányba.

Így hát továbbra sem maradt más szórakozásom, mint az Opál-nevelés. A hátszél kétharmadáig hagytam rohanni, majd amikor azt hitte, hogy most már az övé a negyedik hely, véres verítékkel fékeztem meg, el ne szakadjunk a mögöttünk jövõ Detre Zsolt kormányozta Dolce Vitától.

Elõl Tonyó a bója után is erõltette a spinnakerezést, ettõl lecsúszott és megelõzték. Ezt persze inkább csak mesélték, mintsem láttam volna. Ilyen távolságból a levegõ páratartalma homályosítja a képet.
Katajev írta, hogy "Távolban egy fehér vitorla". Én tudtam még hármat! De ez kevés! Tudok én ennél többet is magam elé!

Nosza, a bójavételnél jó késõn adtam ki a spinnaker lehúzására szólító utasítást, ráadásul kicsit lejjebb kormányoztam az Opált, hogy úgy nézzen ki, mintha csak a vitorla levétel hibája miatt tudna belsõ helyre, fölénk kanyarodni az ellenfél.

Következett a hosszú, futtatott félszeles menet, javarészt spinnaker nélkül. Egyszerû. Csak ki kell engedni a génuát és a grószt a megfelelõ pontig, és szép egyenesen menni. Úgy, ahogy a felettünk elrohanó Dojóék tették. Úgy tettem, mintha félpercenként idegesen igazítanék valamelyik vitorlán, és amikor valaki álmosan felnézett olyanokat mormoltam, hogy "hát én nem értem!". Meg azt, hogy "én nem tudom, hogy mitõl vagyunk most ennyire lassúak!" És efféléket.

Az elõl lévõk szép izmosan távolodtak, és az egyetlen még mögöttünk vitorlázó, bizonyára szintén hajófegyelmezési elvek alapján taktikázó ellenfél is közeledett. A Murter partjával párhuzamosan futott félszeles szakasz kétharmadánál, a Spiritusz csapat több tagja felpattant, és energiadús frisseséggel zuhant a cockpitba. Na jó, vége a tunnyadt békének, akkor húzzunk spinnakert, most már megtehetjük. Éreztem, hogy az Opál összerogyott, megadta magát. Már nem képzelte azt, hogy õ különb a többieknél!

A feladatomat elvégeztem, hajó megnevelve, hát rohanhattunk egy kicsit. A frissülõ szélben felhúztuk a spinnakert, és az éles félszeles menetben vágattunk egyet! 9-10 csomót mutatott a sebességmérõ. A Visovac-szigetig ledolgoztuk izmos kis hátrányunkat, de már nem izgultam. Az a hátralévõ rövid kis hátszeles befutószakasz már nem vehette el fáradságos munkával kiküzdött ötödik helyemet!

Elõl Tuss Miklós nyert, immár másodszor. Ezt már egész jól láttuk, aránylag közelrõl. Az utolsó futam elõtt az összetett versenyben Tonyó állt az élre, egy ponttal elõzve Detre Zsoltot. Szabolcsnak is volt még matematikai esélye a gyõzelemre, ha a többiek hibáznak.

Ruji

Detre Zsolt
Gömöry Pál
Detre Szabolcs
Székely Antal
Tuss Miklós