Az elsõ
nap
Illetve
elõbb néhány szót a nulladik napról
és a versenyrendezési elképzeléseinkrõl.
Szombaton
érkezetek a versenyzõk és átvették
hajóikat. Aznap az idõjárás nem
volt kegyes azokhoz, akik vitorlázni is szerettek volna
egy kicsit. Elvágtató záporok, rövid
viharos széllökések után szélcsend,
flaute, lavór, vagy csak használhatatlanul pörgölõdõ
fuvallatok maradtak.
Ismerõsök
és ismeretlenek köszöntötték egymást,
majd este egy rövid, üdvözlõitallal egybekötött
megnyitón kapták meg a versenyzõk a részletes
versenykiírást. Amely a futamokra nézve
akkor is csak a célkikötõkrõl adott
tájékoztatást, hiszen a tényleges
versenypálya ismertetése a reggeli kormányosértekezletekre
maradt. Egyrészt így talán izgalmasabb,
érdekesebb, másrészt mindíg igyekszünk
figyelembe venni az adott idõjárási körülményeket.
Tehát az utvonaltérképek, az esetleges
ellenõrzési pontok (lehetséges pályarövidítési,
befutási helyek) meghatározásával
hajnalban, reggel készülnek.
A
versenyt egyébként - akár tavaly - most
is Blénessy Barna segítségével rendeztük,
aki a hazai vizeken gyûjtött tapasztalataival és
nyugalmával biztosítja a nemzetközi versenyszabályoknak
megfelelõ pontos lebonyolítást. Ráadásul
óvás esetén, mint hivatalos versenybíró
a a versenybíróság vezetõje is.
Minden
évben velünk van a Horvát Vitorlás
Szövetség képviselõje, aki nem csak
a versenyrendezés színvonalára ügyel,
de jelenléte teszi a regattát hivatalossá,
és ezzel a hajók versenybiztosítását
érvényessé. Tavaly Sime Stanic tartott
velünk, ezúttal pedig a sibeniki Denis Marinovot
ismerhettük meg. Az egykori válogatott 470-es versenyzõ
remek társaságunk volt. Mindig halálpontosan
tudta mi történik. Nem csak a verseny lebonyolítás
mozzanatait érezte, de egészen olyan volt, mintha
tudna magyarul. Persze nem tud, de a legkisebb lelki, hangulati
rezdüléseket is pontosan érzékelte.
Nem szó szerint értette, hogy mirõl beszélünk,
ám Barnával egyetértettünk abban,
hogy mégis valahogy mindig tudta, hogy éppen mirõl
beszélünk. Ha valami elvégezni való
akadt a hajón, többnyire már azelõtt
elkezdte tenni a dolgát, mielõtt megkértük
volna rá. Biztos lehettem benne, bármit tett,
bármi volt is a feladat. Ilyen emberrel jó együtt
hajózni.
A
verseny lebonyolításában fõ alapelvünk,
hogy a pálya elsõ szakaszát mindíg
úgy jelöljük ki, hogy a rajt hagyományos,
a szélirányra merõlegesen felállított
rajtvonalon legyen, és a versenyzõk cirkálással
kezdjék a menetet. Amennyiben a szél nem az útirányunknak
megfelelõen fúj, akkor is a túrafutamok
elsõ egy-két mérföldjét szélirányba
kezdjük, és egy bója kerülésével
lehet a cél felé fordulni. Így természetesen
nem kell megszabni, hogy a rajt után mikor lehet spinnakert
húzni - ám húzza, aki azzal akar kreuzolni!
A
rajtidõket a Magyar Adria Yacht Club versenyein mindíg
a GPS-en olvasható idõhöz igazítjuk,
így az is tisztában lehet a pontos rajtidõvel,
aki nincs a rendezõhajó közelében
az idõjelzésekkor, vagy nem látja a zászlójelzéseket.
A
versenyen öt túrafutamot terveztünk, és
egy olimpiai pályaversenyt szántunk a végére.
Azt reméltük, hogy a küzdelem szoros lesz,
és így még izgalmasabb a bafejezés,
amikor vegytiszta versenyvitorlázás döntheti
el a végsõ sorrendet. Szerencsénkre pontosan
ez történt. Mindemellett azért is tettük
a végére a három jelet igénylõ
olimpiai pályafutamot, mert az utolsó napra ismét
olyan sekélyebb vizû részre értünk,
ahol könnyû volt a bóják kirakása,
és nem kellett egy-egy jelnél 40-50, vagy akár
még több méter horgonykötelet használni.
Szóval
akkor, az elsõ nap: vasárnap, május 9.
Reggel
gyenge szél várta a mezõnyt, de legalább
a zivatarfelhõk elvonulóban voltak. Aznap az elsõ
szakasz a Murter sziget délkeleti oldalán lévõ
Jezera felé vezetett. Kis halasztással kezdtünk,
hogy a versenyzõk és a szél is összeszedhessék
magukat.
A
reggeli kormányosértekezleten kiosztottam az elsõ
napi futamtérképeket, és azt is megbeszéltük,
hogy esetleg befutót telepítünk félúton
a Pasman-sziget végéhez, pontosan félvízre
a parton lévõ kis világítótorony
magasságába. Ha itt nem lenne célvonal,
akkor lehet befutó a Murter-sziget északi részén,
ám csak akkor, ha Biograd elõl a nyíltabb
vízre érve nem széllel szemben cirkálunk.
Akkor ugyanis elõfordulhat, hogy valaki például
a Vrgada szigetet nyugat felõl kerüli, és
számára méltánytalanul hátrányos
lehetne egy célvonal a Murter északi csücskénél.
Az
elsõ futamra kiosztott térkép (pdf fájl,
263 kB)
A
rajton látszott, hogy az elsõ futamon vagyunk:
mindenki jókora késéssel indult. Északkeleti
szélben kellett kb. egy mérföldnyit cirkálni,
és ezen a rövid szakaszon kettévált
a mezõny. Elhúzott a két budapesti hajó,
nyomukban a szolnokiakkal és a Tisza-taviakkal, míg
Futaky Gézáék a Sajtó és
a MAY Club hajóival versengtek.
|
|
|
Az
elsõ rajt dudálásakor még
a legközelebb lévõ hajó sem
a vonalon, hanem csak a zsûrihajó mögött
járt |
Spinnakeres luvcsata után elõzte Fekete
Laci csapata Lutterékat |
A
15-ös rajtszámú budapesti csapat egy
frissüléssel elhúzott ellenfeleitõl |
A
bóját elsõként a Lutter Ervin által
vezetett hajó érte el, de szorosan a nyomukban
járt a következõ három. Mind a négyen
spinnakert húztak, és a gyorsabban végrehajtott
manõverekkel a budapestiek valamelyest eltávolodtak.
Pár száz méterrel arrébb Fekete
Laciék egy frissülést jól kihasználva,
szél fölött elõzve ellenfelüket
átvették a vezetést. A Lux hajó
a következõ pöffben ugyanezzel próbálkozott,
ám nem tudta visszavenni a vezetést. Néhány
perccel késõbb, egy szélcsendes "lavórba"
érve meg is zavarodtak, és lehúzták
a spinnakerüket. A következõ frissülessel
így Fekete Laciék elhúztak, és Ervinék
már hiába rakták fel ismét a spinnakerüket
errõl a szélcsíkról már lemaradtak.
Olyannyira, hogy már nem is az elsõ helyért
küzdöttek, hanem a mögöttük járó
két hajó kezdte szorongatni õket.
Hasonlóan
szoros és szintén luvcsatába keveredõ
harcot folytatott a harmadik-negyedik helyen a két Észak-Alföldi
hajó. A párharcból a Buckó István
vezette csapat keveredett ki gyõztesként. A bója
után megküzdöttek a spinnakerszereléssel,
de miután rendbe tették a nagy fehér golyót,
egyre jobban megindultak.
Már
ezen az elsõ bõszeles szakaszon látszott,
hogy milyen pompás triradiál spinnakereket készített
a trieszti Olimpic Sails a Magyar Adria Yacht Club hajóira.
Nagyon szép formájú golyók. Annak
ellenére, hogy a túracéloknak és
a Bavaria 44-es súlyának megfelelõen nem
a legkönnyebb versenyanyagból készítették
a vitorlákat, a remek forma miatt igen jól kezelhetõek,
és még ebben a nagyon gyenge szélben is
folyamatosan dagadtak. Éppen a megfelelõ mértékben
vállasak, így nagyon jól itorlázhatóak.
Késõbb az is bebizonyosodott, hogy meglepõen
éles szögben a szél felé vitorlázásra
is alkalmasak.
A
mezõny szépen átcsorgott a Biograd elõtt
bójákkal határolt hajózási
útvonalon, ahol elérte õket a szélváltó.
Az új szél délnyugatról fújt
és frissült, így a hajók cirkálni
kezdtek.
A
rendezõhajón mi addigra elhatároztuk, hogy
az elsõ ilyen célra meghatározott helyen
befuttatjuk a mezõnyt. Mivel a gyenge szél miatt
elhúzódott a verseny, és szembeszél
alakult ki, a távolabbi célvonalat nem akartuk
megkockáztatni. Ha a szél nem frissül, de
visszagyengül, akkor megeshet, hogy csak nagyon késõn,
talán sötétedés után futottunk
volna be.
A
szembe forduló és elõlrõl frissülõ
szél még jobban széthúzta a mezõnyt,
nagy változásokra a sorrendben már nem
lehetett számítani. Bár a célvonal
telepítését rádión is megerõsítettük
a versenyzõk felé, sõt többen a pontos
pozíciónkat is megkérdezték, a Sajtó
hajóról nem vették észre se a vonalat,
se azt, hogy az ellenfeleik sorra a szél felé
igazítanak, és a mezõnyben az ötödik
helyen, néhány száz méterrel a befutóbója
alatt elvitorláztak Jezera felé. Így ez
a futam számukra DNF (did not finish) lett.
|
|
|
Pályarövidítés,
befutó, közeledik az elsõ hajó |
Gyõzött
Fekete László csapata... |
... a másodikok Lutter Ervinék |
Békés
elsõ futam volt, aránylag kevés izgalommal.
Jól látszott, hogy a gyõzelemért
a továbbiakban is a két budapesti hajó,
a bronzéremért a két Észak-Alföldi
fog megküzdeni. A futam hangulata békés volt,
ám egy-két megjegyzésbõl és
kérdésbõl érzkelhettük, hogy
e párok között némi feszültség
van kialakulóban (vagy már meg is volt csak a
parton még nem érezhettük).
Jezerán
vidáman telt az este a hajókon, csak a velünk
szemben álló német hajón mulató
társaságot süllyesztettem volna el szívesen,
legalábbis úgy éjjel fél kettõ
tájt. Õk ugyan bent a kabinban énekeltek,
sõt szépen daloltak, de a klasszikus német
kórusmûvek is meglehetõsen egyhangúak
ha az ember már a harmadik órája kénytelen
hallgatni, és különösen amikor már
a mûvészek intonációja is kissé
nagyvonalúvá válik a jó bajor szeszeknek
köszönhetõen.
Ruják
István
folytatás
: A második nap, Jezerától Zutig.
Info:
e-mail: charter@may-club.hu, telefonon: (1)
2693-584