Versenykiírás
Útvonal
Résztvevõk
Eredmények
Beszámolók
Képek
Emlékek - 2003

Az elsõ nap

Illetve elõbb néhány szót a nulladik napról és a versenyrendezési elképzeléseinkrõl.

Szombaton érkezetek a versenyzõk és átvették hajóikat. Aznap az idõjárás nem volt kegyes azokhoz, akik vitorlázni is szerettek volna egy kicsit. Elvágtató záporok, rövid viharos széllökések után szélcsend, flaute, lavór, vagy csak használhatatlanul pörgölõdõ fuvallatok maradtak.

Ismerõsök és ismeretlenek köszöntötték egymást, majd este egy rövid, üdvözlõitallal egybekötött megnyitón kapták meg a versenyzõk a részletes versenykiírást. Amely a futamokra nézve akkor is csak a célkikötõkrõl adott tájékoztatást, hiszen a tényleges versenypálya ismertetése a reggeli kormányosértekezletekre maradt. Egyrészt így talán izgalmasabb, érdekesebb, másrészt mindíg igyekszünk figyelembe venni az adott idõjárási körülményeket. Tehát az utvonaltérképek, az esetleges ellenõrzési pontok (lehetséges pályarövidítési, befutási helyek) meghatározásával hajnalban, reggel készülnek.

A versenyt egyébként - akár tavaly - most is Blénessy Barna segítségével rendeztük, aki a hazai vizeken gyûjtött tapasztalataival és nyugalmával biztosítja a nemzetközi versenyszabályoknak megfelelõ pontos lebonyolítást. Ráadásul óvás esetén, mint hivatalos versenybíró a a versenybíróság vezetõje is.

Minden évben velünk van a Horvát Vitorlás Szövetség képviselõje, aki nem csak a versenyrendezés színvonalára ügyel, de jelenléte teszi a regattát hivatalossá, és ezzel a hajók versenybiztosítását érvényessé. Tavaly Sime Stanic tartott velünk, ezúttal pedig a sibeniki Denis Marinovot ismerhettük meg. Az egykori válogatott 470-es versenyzõ remek társaságunk volt. Mindig halálpontosan tudta mi történik. Nem csak a verseny lebonyolítás mozzanatait érezte, de egészen olyan volt, mintha tudna magyarul. Persze nem tud, de a legkisebb lelki, hangulati rezdüléseket is pontosan érzékelte. Nem szó szerint értette, hogy mirõl beszélünk, ám Barnával egyetértettünk abban, hogy mégis valahogy mindig tudta, hogy éppen mirõl beszélünk. Ha valami elvégezni való akadt a hajón, többnyire már azelõtt elkezdte tenni a dolgát, mielõtt megkértük volna rá. Biztos lehettem benne, bármit tett, bármi volt is a feladat. Ilyen emberrel jó együtt hajózni.

Barna
Denis

A verseny lebonyolításában fõ alapelvünk, hogy a pálya elsõ szakaszát mindíg úgy jelöljük ki, hogy a rajt hagyományos, a szélirányra merõlegesen felállított rajtvonalon legyen, és a versenyzõk cirkálással kezdjék a menetet. Amennyiben a szél nem az útirányunknak megfelelõen fúj, akkor is a túrafutamok elsõ egy-két mérföldjét szélirányba kezdjük, és egy bója kerülésével lehet a cél felé fordulni. Így természetesen nem kell megszabni, hogy a rajt után mikor lehet spinnakert húzni - ám húzza, aki azzal akar kreuzolni!

A rajtidõket a Magyar Adria Yacht Club versenyein mindíg a GPS-en olvasható idõhöz igazítjuk, így az is tisztában lehet a pontos rajtidõvel, aki nincs a rendezõhajó közelében az idõjelzésekkor, vagy nem látja a zászlójelzéseket.

A versenyen öt túrafutamot terveztünk, és egy olimpiai pályaversenyt szántunk a végére. Azt reméltük, hogy a küzdelem szoros lesz, és így még izgalmasabb a bafejezés, amikor vegytiszta versenyvitorlázás döntheti el a végsõ sorrendet. Szerencsénkre pontosan ez történt. Mindemellett azért is tettük a végére a három jelet igénylõ olimpiai pályafutamot, mert az utolsó napra ismét olyan sekélyebb vizû részre értünk, ahol könnyû volt a bóják kirakása, és nem kellett egy-egy jelnél 40-50, vagy akár még több méter horgonykötelet használni.

Szóval akkor, az elsõ nap: vasárnap, május 9.

Reggel gyenge szél várta a mezõnyt, de legalább a zivatarfelhõk elvonulóban voltak. Aznap az elsõ szakasz a Murter sziget délkeleti oldalán lévõ Jezera felé vezetett. Kis halasztással kezdtünk, hogy a versenyzõk és a szél is összeszedhessék magukat.

A reggeli kormányosértekezleten kiosztottam az elsõ napi futamtérképeket, és azt is megbeszéltük, hogy esetleg befutót telepítünk félúton a Pasman-sziget végéhez, pontosan félvízre a parton lévõ kis világítótorony magasságába. Ha itt nem lenne célvonal, akkor lehet befutó a Murter-sziget északi részén, ám csak akkor, ha Biograd elõl a nyíltabb vízre érve nem széllel szemben cirkálunk. Akkor ugyanis elõfordulhat, hogy valaki például a Vrgada szigetet nyugat felõl kerüli, és számára méltánytalanul hátrányos lehetne egy célvonal a Murter északi csücskénél.

Az elsõ futamra kiosztott térkép (pdf fájl, 263 kB)

A rajton látszott, hogy az elsõ futamon vagyunk: mindenki jókora késéssel indult. Északkeleti szélben kellett kb. egy mérföldnyit cirkálni, és ezen a rövid szakaszon kettévált a mezõny. Elhúzott a két budapesti hajó, nyomukban a szolnokiakkal és a Tisza-taviakkal, míg Futaky Gézáék a Sajtó és a MAY Club hajóival versengtek.

Az elsõ rajt dudálásakor még a legközelebb lévõ hajó sem a vonalon, hanem csak a zsûrihajó mögött járt
Spinnakeres luvcsata után elõzte Fekete Laci csapata Lutterékat
A 15-ös rajtszámú budapesti csapat egy frissüléssel elhúzott ellenfeleitõl

A bóját elsõként a Lutter Ervin által vezetett hajó érte el, de szorosan a nyomukban járt a következõ három. Mind a négyen spinnakert húztak, és a gyorsabban végrehajtott manõverekkel a budapestiek valamelyest eltávolodtak. Pár száz méterrel arrébb Fekete Laciék egy frissülést jól kihasználva, szél fölött elõzve ellenfelüket átvették a vezetést. A Lux hajó a következõ pöffben ugyanezzel próbálkozott, ám nem tudta visszavenni a vezetést. Néhány perccel késõbb, egy szélcsendes "lavórba" érve meg is zavarodtak, és lehúzták a spinnakerüket. A következõ frissülessel így Fekete Laciék elhúztak, és Ervinék már hiába rakták fel ismét a spinnakerüket errõl a szélcsíkról már lemaradtak. Olyannyira, hogy már nem is az elsõ helyért küzdöttek, hanem a mögöttük járó két hajó kezdte szorongatni õket.

Hasonlóan szoros és szintén luvcsatába keveredõ harcot folytatott a harmadik-negyedik helyen a két Észak-Alföldi hajó. A párharcból a Buckó István vezette csapat keveredett ki gyõztesként. A bója után megküzdöttek a spinnakerszereléssel, de miután rendbe tették a nagy fehér golyót, egyre jobban megindultak.

Már ezen az elsõ bõszeles szakaszon látszott, hogy milyen pompás triradiál spinnakereket készített a trieszti Olimpic Sails a Magyar Adria Yacht Club hajóira. Nagyon szép formájú golyók. Annak ellenére, hogy a túracéloknak és a Bavaria 44-es súlyának megfelelõen nem a legkönnyebb versenyanyagból készítették a vitorlákat, a remek forma miatt igen jól kezelhetõek, és még ebben a nagyon gyenge szélben is folyamatosan dagadtak. Éppen a megfelelõ mértékben vállasak, így nagyon jól itorlázhatóak. Késõbb az is bebizonyosodott, hogy meglepõen éles szögben a szél felé vitorlázásra is alkalmasak.

A mezõny szépen átcsorgott a Biograd elõtt bójákkal határolt hajózási útvonalon, ahol elérte õket a szélváltó. Az új szél délnyugatról fújt és frissült, így a hajók cirkálni kezdtek.

A rendezõhajón mi addigra elhatároztuk, hogy az elsõ ilyen célra meghatározott helyen befuttatjuk a mezõnyt. Mivel a gyenge szél miatt elhúzódott a verseny, és szembeszél alakult ki, a távolabbi célvonalat nem akartuk megkockáztatni. Ha a szél nem frissül, de visszagyengül, akkor megeshet, hogy csak nagyon késõn, talán sötétedés után futottunk volna be.

A szembe forduló és elõlrõl frissülõ szél még jobban széthúzta a mezõnyt, nagy változásokra a sorrendben már nem lehetett számítani. Bár a célvonal telepítését rádión is megerõsítettük a versenyzõk felé, sõt többen a pontos pozíciónkat is megkérdezték, a Sajtó hajóról nem vették észre se a vonalat, se azt, hogy az ellenfeleik sorra a szél felé igazítanak, és a mezõnyben az ötödik helyen, néhány száz méterrel a befutóbója alatt elvitorláztak Jezera felé. Így ez a futam számukra DNF (did not finish) lett.

Pályarövidítés, befutó, közeledik az elsõ hajó
Gyõzött Fekete László csapata...
... a másodikok Lutter Ervinék

Békés elsõ futam volt, aránylag kevés izgalommal. Jól látszott, hogy a gyõzelemért a továbbiakban is a két budapesti hajó, a bronzéremért a két Észak-Alföldi fog megküzdeni. A futam hangulata békés volt, ám egy-két megjegyzésbõl és kérdésbõl érzkelhettük, hogy e párok között némi feszültség van kialakulóban (vagy már meg is volt csak a parton még nem érezhettük).

Jezerán vidáman telt az este a hajókon, csak a velünk szemben álló német hajón mulató társaságot süllyesztettem volna el szívesen, legalábbis úgy éjjel fél kettõ tájt. Õk ugyan bent a kabinban énekeltek, sõt szépen daloltak, de a klasszikus német kórusmûvek is meglehetõsen egyhangúak ha az ember már a harmadik órája kénytelen hallgatni, és különösen amikor már a mûvészek intonációja is kissé nagyvonalúvá válik a jó bajor szeszeknek köszönhetõen.

Ruják István

folytatás : A második nap, Jezerától Zutig.



Info: e-mail: charter@may-club.hu, telefonon: (1) 2693-584